Chapter 08

Hey Ho!

Tádááádáám!!! Itt is van a folytatás, Liam szemszögéből, ahogyan azt ígértem is! Remélem, hogy tetszeni fog nektek. :)   Az előző részhez írt komikat, nagyon szépen köszönöm nektek, lányok: Reni; Brigu; Nicole Red-nek és Skys-nak! Akinek üzenem, hogy bármikor, nyugodtan fordulhat hozzám, ha úgy akarja. :) És, hogy az első mérkőzéséhez képes, a múlt heti eléggé jól sikerült neki. Hál istennek fejlődőképes a gyerek, és hamar tanul, így már többször volt, hogy nála volt a labda, és még gólt is lőtt a drága.(L) - Köszi, hogy megkérdezted. :::)))

A következő rész, valamikor a hét közepén érkezik... és az eleje mindenképpen, szintúgy Liam szemszögű lesz, de hogy teljesen az lesz -e, azt még nem tudom. Majd kiderül. 

Addig is, kellemes olvasást, és hétvégét kívánok nektek! Legyetek rosszak! :D:D:D

Dóry

[Liam]

Ő, más

Talán holnap, vagy holnapután szemrehányásokat teszek majd magamnak, azért a pillanatnyi gyengeségemért, amiért nem csókoltam meg, az éppen szorosan hozzám tapadó lányt. Pedig könnyűszerrel megtehetettem volna, és jól tudom, hogy hagyta volna, hogy megtegyem.

De nem bírtam megtenni. Ő nem olyan lány, akikkel időnként elszórakozom, és eltöltök egy éjszakát. Ő más. Valami bűvös erő vonz hozzá, pedig nem is ismerem őt. Egy olyan erő, amely miatt megakarom őt ismerni, és nem csak a testét, hanem azt is, hogy milyen ember is ő. Tudni szeretném, hogy mi rejtőzik az alatt, a gyönyörű, ártatlan smaragdzöld szempár mögött. Tudni akarom, hogy miért nem járt még senkivel sem, és hogy mi miatt tud még elpirulni. Számomra is furcsának tűnik, de mindent tudni szeretnék róla.

Nem! Nem, és nem! – szólok magamra. – Ez nem én vagyok! Nem akarok én ilyen lenni: érzékeny, és gyönge! Pedig, ha továbbra is ilyenekre gondolok, akkor még az leszek a végén, és az, nagyon, de nagyon nem volna, jó ötlet.

A legeslegjobb lesz, ha megtartom tőle a két – avagy a három méternyi távolságot. Én nem akarhatom őt, ahogyan ő sem akarhat engem.

Annyira ártatlan, hogy az embernek rögvest az jut az eszébe róla, amikor először megpillantja, hogy mindentől és mindenkitől megszeretné őt védeni. Ahogyan nekem is az jutott az eszembe, amikor két nappal ezelőtt megpillantottam, Venice Beach-ben.

A második gondolat ami szintén az eszembe jutott, az az volt, hogy milyen gyönyörű, és hogy biztosan, hogy van valakije. De amikor megtudtam, hogy nincsen senkije, és hogy tulajdonképpen még senkivel sem járt, az örömmel töltött el, hol ott persze, figyelmeztettem magam, ahogyan most is teszem, hogy semmi olyasmire nem gondolhatok, hogy ő meg én, esetleg...

Állj le, Liam! – szólok ismét magamra, azonban mindez a: „verjük ki a fejünkből, Emily dolog” kivitelezése, egyáltalán nem olyan könnyű megtenni, mint ki mondani.

Pláne meg nem így! Nem így, hogy most éppen engem karol át törékenynek tűnő karjaival, és a meleget árasztó mellkasával, épp a hátamnak támaszkodik. És nem is így, az eper illatával, amely már percek óta, teljesen belekúszott az orromba.

Ezelőtt soha nem izgattak, úgymond az illatok, egyetlen egy lánynál sem. Jó persze, akiknek az illatuk kellemetlen volt számomra, azokat igyekeztem elkerülni... de olyan finom illatú, és gyönyörű lánnyal, mint amilyen Emily, még soha nem találkoztam. És, lehet, hogy éppen ezért ő lesz majd az én... Elég!!!! – szinte ordítok magamban, amiért mind ugyan csak ugyan oda jutok ki. Vagyis jobban mondva, hogy nem tudok, nem Emily-re gondolni...

Legnagyobb megkönnyebbülésemre, avagy esetleg csalódottságomra – ezt nem tudom eldönteni -, hamar meg érkezünk hozzánk.

Leállítva Shirley-t, először kikapcsolom a saját sisakomat, majd amikor Emily leszáll a motorról és én is, az övét is kikapcsolom, azonban most igyekszem, nem megérinteni az arcát... de mint legelső alkalommal, úgy most sem tudom megállni, hogy végig ne simítsak selymes arcán. A smaragdzöld szempár, ahogyan korábban, most is lecsukódik, és azok a csókolni való meggyvörös ajkak, pedig szét nyílnak, amikor megérintem őket. Az ujjaim érintésének nyomán, megremegnek az ajkai, amely miatt egy apró mosolyra húzódik a szám.

Tetszik, de még mennyire, hogy tetszik nekem az, hogy ilyen reakciót tudok kiváltani belőle. Azonban az már nem tetszik nekem, nagyon nem, amit ő kivált belőlem!

Nem tudok gondolkozni, és ebben az esetben bár tudom, hogy helytelen az amit tenni készülök, de képtelen vagyok ellenállni azoknak a hívogató ajkaknak, amelyekhez közel hajolva – számomra, nagyon is hosszúnak tűnő időnek tűnik -, az ujjaim helyét, az ajkaim veszik át.

A testem az diktálná, hogy használjam ki a helyzetet, de az agyam (már amelyik a fejemben van), és a szívem segít, hogy ne menjek túl messzire. Ezért még azelőtt félbehagyom a csókot, mielőtt még tovább mennék. Kapkodva a levegőt, hátrálok el tőle egy – két lépést. Amikor ráemelem a tekintetemet, látom, hogy ő is hozzám hasonlóan kapkodja a levegőt, miközben kitárva gyönyörű szemeivel kérdőn tekint vissza rám.

- Ezt... nem lett volna szabad... megtennem – jelentettem ki akadozva, apránként a szavakat.

- Akkor... akkor miért tetted meg??? – kérdezi meg egy fokkal hangosabban, a kelleténél.

- Emily... – nyögöm ki fájdalmasan a nevét, amikor meglátom, szomorú és egyben csalódott tekintetét.

Mielőtt bármit is mondhatnék, kikerülve engem, felmegy a lépcsőn, és a bejárat felé indul, ahonnan a mindig mosolygós húgom tárja ki neki az ajtót, és invitálja be a házba.

- Azt a rohadt, kurva eget! – rúgok bele az egyik kavicsba, amelyik a lábam előtt hever – A francba – majd, egy másikba. – Ezt jól elcseszted, most Liam! – morgok magamra, miközben kiveszem az italokat a csomagtartóból, majd követve Emily-t, én is elindulok befelé.

Bent már mindenki helyet foglalt. Míg, Gin-ék és Emily a nagy kanapén foglaltak helyet, addig, Csirke/Katina, Monic/Keith páros a két személyes kanapén helyezkedtek el. Így, a nekem egyedül maradt fotelben helyezkedem el, miután az asztalra helyezem az ital csomagokat. Amely után, húgom el is indítja az „Elpuskázva” c. vígjáték filmet. A címe ismerősnek tűnt, és az éppen a képen megjelenő színész neve is, de a tv képernyője helyett, mind tudatlanul is, csak egyetlen egy személyre fókuszáltam, és tekintettem is. Ez a személy pedig nem más volt, mint: Emily. A lány, aki néhány pillanat után, teljesen megszédített, megbolondított, és elvette az eszemet....